A gyermek fogamzása, születése és felnevelése túlzás nélkül állítható, hogy életünk legfontosabb, legnagyszerűbb eseménye!

Mai kutatási adatok alapján a nemzőképes párkapcsolatok 10-25 %-a meddő; harmadrészben a férfiak, harmadrészben a nők miatt. Az esetek további harmadában mindkét nem érintett

Akkor beszélünk meddőségről, ha rendszeres, védekezés nélküli házasélet ellenére 1 év alatt sem jön létre terhesség. Amennyiben eddig még nem történt, ezután érdemes mindkét fél nemzőképességi kivizsgálását elkezdeni.

A férfiak nemzőképességi vizsgálata

3 fő részből áll. Először kérdéseket teszünk fel a férfi életében előfordult általános és a speciálisan andrológiai betegségek, zavarok feltérképezésére. Ezt orvosi nyelven úgy hívják: anamnézis.

Ezután sor kerül a nemi szervek vizsgálata, amire még normális spermaparaméterek mellett is szükség van az esetleges anatómiai eltérések, gyulladások kizárása miatt.Természetesen elvégezzük a spermavizsgálatot, ami az ejakulátum részletes úgynevezett szabad szemmel és mikroszkóppal való elemzését jelenti. Vizsgáljuk az ondó paramétereit, a spermiumok számát, mozgási tulajdonságait és alaki szerkezetüket, így választ adunk a nemzőképességi állapotról. Amennyiben szükséges kiegészítő vizsgálatokat végzünk, többek között ultrahangos vizsgálatot, ondótenyésztést bakteriológiai vizsgálatra és gyulladásos markerek után való kutatásra vagy vérből végzett genetikai, hormonális, immunológiai vizsgálatokat. Az elmúlt évek újdonságai közé a spermium funkciónális tesztjei tartoznak, melyek az eltérések esetén a pontosabb diagnosztikához és a terápia meghatározásához nyújtanak segítséget.

Makler számlálókamra

A klinikai gyakorlatban és a WHO előírás szerinti sperma analízisben a mikroszkópos vizsgálat az elfogadott és egyben a kötelező, de létezik már automata sperma vizsgálat is, mely technikát computer-assisted semen analysis-nek (CASA) neveznek. Ez a vizsgálat nem váltja ki a mikroszkópos módszert, de a kisérleti vizsgálatok és kutatások esetén, az objektív összehasonlító elemzések miatt, a nagyobb andrológiai centrumok többségében magtalálható.

Vizsgálat előtt 4-5 napig nem szabad házaséletet élni. A vizsgálat előtt kb.: 1-2 órával az ejakulátumot egy tiszta, vízzel mosott edénybe / vagy pohárba, befőttesüvegbe / kell lebocsájtani. Nagyon fontos az összes mennyiség felfogása. A vizsgálatot úgy tudjuk elkezdeni, ha legalább egy óra eltelt, ennyi kell az ejakulátum elfolyósódáshoz. A vizsgálatot akár 2-3 óra után is el tudjuk végezni, de jobb az 1 órás minta, és ősszel-télen vigyázni kell, mert a vizsgálat eredményét befolyásolja, ha tartósan szobahőmérséklet alatt tároljuk.

A nemzőképességi zavart okozó betegségeket több szempont szerint is feloszthatjuk, például eredetük, gyakoriságuk, jellegzetes klinikai vezetőtünet szerint. Fontos tudnivaló, hogy a fertilitási zavarok gyakran több okra is visszavezethetők.

A férfi meddőség leggyakoribb okai: ismeretlen eredet (nem tudjuk az okát felderíteni, az esetek 30-40%-a), genitális gyulladások, herevisszértágulat (varicokele), immunológiai okok, hormonális okok ,genetikai okok, here helyzeti rendellenességei (hasüregben, lágyékcsatornában maradt) ,here méreti rendellenségei (elsorvadt, vagy nem fejlődött rendesen), ondóutak elzáródása, ejakulációs és merevedési zavarok, környezeti károsító behatások, egyéb okok (kemoterápia, sugárkezelés, andrológiai következményekkel járó belgyógyászati betegségek)

Andrológiai diagnosztika elnevezései, jellemzői

(Érvényes 2010. május 1. óta “WHO-5”)

  • Aspermia = ondóhiány
  • Azoospermia = spermiumok hiánya
  • Normozoospermia = normális ejakulátum
  • Oligozoospermia = kevesebb, mint 15 millió/ml spermium
  • Asthenozoospermia = 32 % – nál kevesebb célirányosan mozgó spermium, vagy 40 % – nál kevesebb az összes mozgó spermium
  • Terotazoospermia = 4 % – nál kevesebb normális szerkezetű spermium
  • OAT syndroma az előbbiekben felsorolt 3 kóros paraméter együttes előfordulása, ami az esetek döntő többségében együtt jár.
  • Parvosemia vagy hypospermia = 1,5 ml – nél kevesebb ejakulátum
  • Polysemia vagy hypersemia = > 6 ml – nél több ejakulátum
  • Pyospermia, gennyes ejakulátum = 1 millió/ml – nél több fehérvérsejt az ejaculatumban
Férfi meddőség okai és megoszlása%
Ismeretlen eredet31
Here leszállási zavar7,8
Gyulladás8,0
Szexuális zavar, ejaculációs zavar5,9
Általános, szisztémás betegségek3,1
Herevisszértágulat15,6
Hormonális ok8,9
Immunológiai okok4,5
Ondóuti elzáródások1,7
Egyéb eltérések5,5

Baktérium a spermában (bacteriospermia), genitális gyulladások

Az ejakulátum bakteriológiai vizsgálatára mindig speciális indikációval kerül sor. Úgynevezett szűrővizsgálat céljából nem végzünk ilyen vizsgálatot. Ennek az oka az, hogy az ejakulátumban egészséges férfiak esetében is előfordulhatnak bizonyos bőrflórához, vagy bélflórához tartozó baktériumok, ezért a pozitív eredmény (= mintában kimutatott baktérium) sem számít feltétlenül fertőzésnek, illetve betegségnek. A szervezetünkben sok helyen élnek olyan baktériumok, amelyek a normális életfolyamatainkhoz nélkülözhetetlenek. Ezeken a területeken úgynevezett flórákat alkotnak, ilyen például a szájflóra, bélflóra, hüvelyflóra, bőrflóra.

Egészséges embereknél a flórákban egyensúlyi állapot uralkodik, amelyekben élő baktériumok normálisnak tekinthetőek, az adott területre semmiféle veszélyt nem jelentenek.

A férfiak ondóképző és elvezető rendszerében (herék, mellékherék, ondóvezeték, ondóhólyag, prosztata, húgycső) baktérium nem található, ezek flórája sterilnek tekinthető. Azonban a hímvessző, a húgycsőnyílás, illetve a húgycső legvégének területén már előfordulhatnak, sot általában előfordulnak a bőrflóra baktériumai, illetve a női hüvelyflóra bizonyos alkotói. Továbbá ismert tény, hogy a vastagbélrendszer tele van baktériumokkal, így a végbél és végbélnyílás is, nem kell csodálkozni azon, hogy az anatómiai közelség miatt a gáton és a női hüvelyben is megtalálhatóak a bélflóra alkotórészei. Ez a kapcsolat a magyarázata, hogy bizonyos bélbaktériumok a hüvelyben, és így a férfiak húgycsonyílásának környékén is kimutathatóak.

A sperma bakteriológiai vizsgálata során, a mintavétel közben a húgycsonyílásban, illetve a hímvesszőn megtalálható baktériumok is „belesodródhatnak” a mintába. A tenyésztés után kapott eredményben már nem lehet megmondani, hogy a baktérium honnan, az ondóutak melyik területéről származik. A fenti bonyolult, de logikus élettani és mikrobiológiai összefüggések miatt nem végzünk szűrővizsgálat céljából spermium bakteriológiai tenyésztést.

Az ondó bakteriológiai vizsgálata több esetben indokolttá válhat. Elsősorban akkor, amikor panasz vagy betegség hátterében nyomozunk az okok után. Ilyen többek között a fájdalmas magömlés, az ondó állagának, színének megváltozása (zöldes, barnás, véres szín), partnernél jelentkező visszatérő hüvelyi gyulladás, genitális sebek. Az ondótenyésztés leggyakoribb indikációja azonban a nemzőképességi vizsgálatok során végzett bakteriológiai elemzés. Elvégzése feltétlenül javasolt többszörös spontán vetélések után, illetve a spermaelemzés során megemelkedett fehérvérsejt-szám (több, mint 1 millió/ml), a sperma fokozott nyúlóssága, mikroszkóp alatt látható, nagyobb agglutinációk („összecsapzódás”), vagy a spermiumok mozgásának kifejezett lassulása esetén. Az előző tünetek mind gyulladás mellett szólnak.

A tünetmentes, úgynevezett krónikus húgyúti, ondóúti gyulladásoknak nagy a jelentősége a férfi meddőségben. Miután a legtöbb esetben ténylegesen nem járnak semmiféle tünettel, csak az ilyen célvizsgálatok tudják felderíteni.

Általánosságban elmondható, hogy a férfi meddőség okait 30-40 %-ban nem tudjuk kideríteni, így nem tudunk úgynevezett oki kezelést végezni. Amikor azonban valamilyen okot találunk célzott kezelési lehetőségünk van, amivel az sikeres kezelés aránya jelentősen javul. A tudományos felmérések alapján a férfi meddőség okai között a második leggyakoribb a gyulladás, mely az esetek 8-15 %-ért felelős (megjegyzés: a leggyakoribb, a here visszértágulata). Így paradox módon a rejtett gyulladás felfedezésének örülni kell, hiszen van lehetőség a gyulladás megszüntetésére és ez után jó eséllyel javulhat a spermiumok minősége, a férfi termékenysége.

Sajnos eltekintve az egyértelműen bizonyított, tüneteket is okozó gyulladásoktól, az esetek túlnyomó többségében a diagnózisunk és a kezelés sikere sem százszázalékos. Ennek több összetevője közül az egyik az, hogy a fentebb részletezett okok miatt nem minden kimutatott baktérium számít fertőzésnek, illetve nem tudjuk bizonyítani, hogy azok az ondóutak mely részéről érkeznek (erre nincs sem képalkotó, sem laboratóriumi vizsgálat).

Miután egészséges férfiak spermamintájában is előfordulhatnak baktériumok, kezelni is csak a panaszok esetén szükséges. Ilyen szempontból azonban panasznak kell tekinteni a nemzőképességi vizsgálaton megállapított csökkent nemzőképességet is.

A fentiek miatt a bakteriológiai tenyésztések mellett úgynevezett gyulladásos markereket hívhatunk segítségül, amelyek megerősíthetik a diagnózisunkat, illetve kizárhatják a gyulladásos eredetet:  szeminális spermium elasztáz, IL-6, IL-8, leukocita analízis (ejakulátumból kimutatható markerek).

Ezekben az esetekben a kimutatott kórokozónak megfelelően célzott kezelést alkalmazunk, ami azt jelenti, hogy a laboratórium által meghatározott baktériumra hatékony antibiotikumot javasolunk.

A professzionális laborvizsgálat esetén a baktérium érzékenységét is meghatározzák a különböző antibiotikumokra (E=érzékeny /jó hatékonyságú/; M=mérsékelten /közepes hatékonyságú/; R=rezisztens /nem hatékony/). A csökkent nemzőképességu férfi kezelése előtt tisztázni kell, hogy a terápia sikere nem garantálható, de egyéb oki terápia nem áll rendelkezésre, így mindenképpen érdemes a baktérium szanálását megkísérelni. Azért nem garantálható előre a siker, mert nem biztos, hogy csak ez az egy oka van a csökkent nemzőképességének (lehet mellette az úgynevezett ismeretlen eredet is, ami esetén a baktérium kiirtása után is marad a nemzőképtelenség), továbbá nem biztos, hogy sikerül a kórokozó kipusztítása.

célzott antibiotikum-kezelés ellenére is visszamaradó baktériumok oka egyrészt abban keresendő, hogy – a tünetmentesség – miatt nem tudjuk megmondani, hogy mióta áll fenn a bakteriospermia (akár évek óta), másrészt olyan baktériumokról van szó, amelyek a saját flóránkhoz (általában bélflóránkhoz) tartoznak. Így a szervezet védekezőrendszere nem ismeri fel ellenségként, a húgyutakban és ondóutakban nyugodtan szaporodnak és csak hosszú gyógyszerterápiákkal (2-6 hét) van lehetőség az eliminálásukra. Gyakran a hosszú kezelést is túlélik, mert további nehézséget jelent, hogy az ondóutakban az antibiotikumok nagy része még a hosszú adagolás esetén sem éri el mindig a baktériumölő koncentrációt. Erre jó példa, hogy a napjainkban leggyakrabban kimutatott Enterococcus Faecalis (megjegyzés: a faeces=széklet szóból is látható, hogy bélbaktérium) kifejezetten érzékeny penicillinekre a laboratóriumi körülmények között, de a prosztata és ondóhólyag területén csak nehezen érhető el a megfelelő gyógyszer-koncentráció.

Amennyiben a kezelés utáni ellenőrzéskor, amelyet az antibiotikum-kezelés után tartott 10-15 napos szünettel érdemes elvégezni ismételten baktériumot mutatunk ki, a célzott kezelés meg lehet ismételni. A gyulladásos markerek vizsgálata ilyenkor hasznos lehet. Azonos baktérium esetén válthatunk antibiotikumot, vagy hosszabb ideig végezzük a kezelést. Másik baktérium esetén, érdemes antibiotikumot cserélni. Annak, hogy a kezelés során egy kórokozó eltűnik, míg egy másik megjelenik az oka abban keresendő, hogy valószínűleg kezdetkor több fajta baktérium volt, melyek közül a laboratórium csak 1-2-öt tudott kimutatni, de a kezelés során a megváltozott flóra miatt, az utóbbi is elszaporodott a kimutatható mennyiség szintjére. A kezelések megismételhetoek, de természetesen ehhez a beteg felvilágosítása szükséges, mert az antibiotikumok szedése több mellékhatással is járhat, melyek közül elsősorban a bélflóra megváltozása, a következményes alhasi puffadással, székletforma változás és hasmenés emelendő ki.

Így már a kezelés elején felhívjuk a figyelmet a bélflórát védő probiotikumok alkalmazására, amit párhuzamosan az antibiotikummal érdemes szedni. A kezelés sikerének első lépése az, ha sikerül negatív ejaculatum tenyésztést elérni (nincs baktérium). Ilyenkor még nem lehet arra számítani, hogy azonnal javul a spermakép, mert a spermiumok érése a herében közel 3 hónapot vesz igénybe. Az igazi sikert az jelenti, ha a kezelés után 3 hónappal végzett spermaanalízis, normális vagy jelentosen feljavult nemzőképességet igazol. Az előzőekbol látható, hogy a krónikus gyulladások kezelése nehéz és hosszadalmas, a sikert sajnos nem lehet előre megjósolni és több helyen is „feltételes módban” kell fogalmazni. Az eredményes kezelés több hónapig is eltarthat és a javulás csak 3-6 hónappal a kezelés után mutatható ki. Ezekről mindenképpen érdemes pontos tájékoztatást adni, mert a türelem fontos tényező, a férfi vizsgálatának időpontjában gyakran már évek óta gyermekre vágyó házaspárnál.

Mi történik, ha nem végzünk kezelést?

Ezt a kérdést gyakran felteszik a kezelés előtt és akkor is, amikor többszöri antibiotikum-terápia ellenére sem sikerül a baktérium eltüntetése. Ilyenkor a csökkent nemzoképességű férfi eredményeit nem tudjuk javítani és csak a mesterséges megtermékenyítés módszereire van lehetőség. A mesterséges megtermékenyítés hátrányait és mellékhatásait ebben a fejezetben nem részletezzük, de arra fel kell hívni a figyelmet, hogy a spermában található baktériumok a mesterséges program sikerét csökkentik. A bakteriospermia nem számít, úgynevezett abszoludt kontraindikációnak – tehát elvégezhető az eljárás-, de csökkenti a sikeres megtermékenyítés arányát és az embrió beágyadozásának esélyét, így növeli a spontán vetélések számát. Nem kell részletezni, hogy az egyébként is évek óta gyermeket váró pároknál ez milyen további pszichés károkat okoz. A normális nemzőképességű paraméterekkel rendelkező, de bakteriospermiás férfiakra szintén igazak a fenti megállapítások. Így ilyenkor is csökken a terhesség esélye és növekszik a spontán vetélések aránya. Elképzelhető olyan élethelyzet amikor nem javasolunk további antibiotikum-kezelést, például többszöri kúra ellenére fennálló fertőzés, extrém fokban csökkent nemzőképesség vagy 40 év feletti házastárs, de ilyenkor a mesterséges megtermékenyítés sikerét csökkentő fenti tényezőkre fel kell hívni a figyelmet.

Szükséges-e a partner kezelése?

Amennyiben a nő panaszmentes, nem szükséges kezelni. Panasznak a visszatérő fertozések és hüvelyi sebek, altáji diszkomfort számít. Ilyenkor a spermatenyésztés leletével fel kell keresni a nogyógyászt, aki javasolhatja a kezelést. Panaszmentes esetben azért nem kell kezelést indítani, mert a férfiban kórokozónak számító baktériumok a női hüvelyflóra normális alkotói.

Kell-e védekezni a kezelés ideje alatt?

Panaszmentesség esetén nem szükséges, mert normál flóra baktériumról van szó.

Lesz-e baja a magzatnak, ha mégis terhességet okoz a baktériumot tartalmazó sperma?

Nem. A spermában található baktériumok bár csökkentik a terhesség esélyét, és a spermiumok mozgását, illetve akadályozzák a megtermékenyítés után az embrió beágyazódását, de nem befolyásolják a magzat egészségét, mert nem károsítják a spermium örökítőanyagát. Így, ha a beágyazódás sikeres, akkor a magzat fejlődése során genetikai zavart, fejlődési rendellenességet nem okoznak. Természetesen vannak bizonyos antibiotikumok és egyéb gyógyszerek, melyek szedése alatt nem történhet terhesség, melyről az orvosnak tájékoztatást kell adni.

A nemzőképességi zavarok kezelésekor, amikor a kiváltó ok ismertté válik, célzott kezelést tudunk végezni. Sajnos ez az esetek kisebb százaléka. Ide tartozik a gyulladások gyógyítása, circumcisio, varicokele operációja, az alacsonyabb hormonszintek esetén hormonstimuláció (a modern mesterséges megtermékenyítés korszakában nagyon ritkán alkalmazzuk), anatómiai eltérések esetén műtéti megoldás, ondóúti elzáródások esetén rekonstrukció, vagy herebiopsziával nyert spermium felhasználása. A nemzőképesség javulásánál figyelembe kell venni, hogy egy-egy spermaérési ciklus időtartama csaknem 3 hónap, ami miatt az eredmények javulása ideális esetben is 3-6 hónap múlva várható. Másik fontos tény, hogy a here spermiumtermelő csírahámja szervezetünk egyik legérzékenyebb struktúrája, így könnyen károsodik és a működészavara gyakran válik visszafordíthatatlanná.

Amikor célzott kezelést nem tudunk végezni, két lehetőséget tudunk a házaspárnak felajánlani. Az egyik az, hogy mesterséges megtermékenyítést végző intézetbe irányítjuk, ahol az alább felsorolt módszerek valamelyikét alkalmazva segítik a terhesség létrejöttét, a másik a férfi úgynevezett empirikus kezelése. Ez azt jelenti, hogy bár az ismeretlen eredetű férfi meddőségben orvosilag egyértelműen bizonyított, úgynevezett placebóval összehasonlított vizsgálattal nem tudták még egyik gyógyszernek, vitaminnak vagy nyomelemnek sem a hatékonyságát igazolni, de számos vegyülettel vannak biztató eredmények és esetenként igazán pozitív változások. Ezekkel a készítményekkel önállóan, vagy kombinációban végzett 3-6 hónapos kezelés után ellenőrizzük a spermaképet. Az empirikus kezelés előnye, hogy amennyiben normalizálódik, vagy javul a megtermékenyítő képesség, elkerülhetővé válhat a költséges “lombik program”, vagy előbb hozhat sikert. A petefészek működését serkentő hormonális stimulációt nem csak azért jó elkerülni, mert drága kezelés, hanem azért is, mert mellékhatásokat és a nő hormonális egyensúlyának felborulását okozhatja. Végül a házaspárok többsége boldog, ha a gyermekük természetes úton fogan.

Férfiak hormonális vizsgálata

Andrológiai szempontból a férfiak hormonális vizsgálatára több kórkép kivizsgálása során is sor kerülhet. Vizsgáljuk a férfiak nemi szabályozását felügyelő hormonokat a merevedési zavar, a férfi meddőség és a férfi klimax esetén.

A hormonvizsgálatokra mindig a vérből kerül sor, amely során a fő nemi hormon a TESZTOSZTERON meghatározásán kívül meghatározzuk a szabad-TESZTOSZTERON-t és a SZEXUÁLIS-HORMONKÖTO-FEHÉRJÉT (SHBG). Ez az utóbbi két mérés a szervezetben aktív tesztoszteron kalkulációját segítik.

Az agyalapi mirigy hormonjai közül az LH (luteinizáló hormon=sárgatest hormon) és az FSH (folliculus stimuláló hormon=tüszőérést serkentő hormon), illetve a PROLACTIN (tejelválasztásért felelős hormon) és az ÖSZTRADIOL tartozik az alapvizsgálatokhoz. Megjegyzés: az előző hormonok nevében a női nemi szervek funkciójára utalás nem véletlen, ezek a hormonok azonosak mindkét nemben.

Miután mind a pajzsmirigy alul-, mind túlműködése okozhat zavart a termékenységben és az erekciós képességben, így a TSH is a férfi hormon-profil része. A vizsgálatok elvégzésére a hazai laboratóriumok többsége képes, de a társadalombiztosító csak a szakorvosi (urológus, andrológus, endokrinológus, onkológus) beutalóval indikált kéréseket fedezi. Egyéb esetben magánlaboratóriumok állnak térítés ellenében a betegek szolgálatában, amelyekre a magánorvosi beutalók érvényesek, illetve beutaló nélkül is elvégzik.

Gyakran felmerülő kérdés a határértéken lévő, vagy alacsonyabb tesztoszteron szintek esetén a hormonterápia javallata. Fontos megjegyzés, hogy a tesztoszteron külső bevitele nemzőképes férfiban meddőséget, sokszor a spermiumtermelés visszafordíthatatlan károsodását okozza! Így gyermekre vágyó férfinál hormonkezelést (tesztoszteron hormonpótlást nem végzünk) ez kifejezetten ellenjavalt!

Ennek az oka egyrészt az, hogy here spermiumtermelő szöveteire a kívülről bevitt tesztoszteron nem hatékony, mert nem jut be a sejtekbe (az úgynevezett vér-here gát miatt), másrészről a saját – a spermiumok éréséhez szükséges tesztoszteron – kiesése miatt romlik, sőt meg is szunhet a spermiumtermelés. A kívülről bevitt tesztoszteron azért csökkenti a szervezett által termelt saját (endogén) tesztoszteron termelését, mert amikor kívülről normális tesztoszteron szintet biztosítunk a szervezet úgy érzékeli, hogy nem kell hormont termelnie (ezt az agyalapi miriggyel és agyfüggelékkel összekapcsolt bonyolult hormonrendszer szabályozza). Így folyamatos alkalmazása maradandó károsodást is okozhat, és az elhagyása esetén a kezdetinél is rosszabb nemzőképességgel és alacsonyabb hormonfunkcióval kell számolnunk.

A következőkben a spermiumok funkcionális elemzését szolgáló teszteket mutatjuk be. Ezek a vizsgálatok nagy segítséget jelentenek, a differenciáldiagnosztikában illetve nagy a jelentősége abban hogy az Andrológus melyik mesterséges megtermékenyítő módszert tudja ajánlani a házaspárnak. További lehetőség annak a kiderítésére, hogy normális női- és férfi-termékenység mellett, miért marad el a várva várt fogantatás.

DNS fragmentáció vizsgálata

Minél magasabb a spermiumok DNS állományának a fragmentáltsága (töredezettsége), annál alacsonyabb azok termékenyítő képessége. Továbbá, a spermiumok DNS állomány fragmentáltságának magas foka azzal a kockázattal is jár, hogy az általuk megtermékenyített petesejtből fejlődő magzat a terhesség első trimeszterében elhal. 

A spermiumokban lévő DNS állomány károsodásának fő kiváltó oka, az ondóban levő fokozott szabadgyök jelenlét. A szabadgyökök származhatnak a húgy-ivarszervek gyulladásakor az ondóban jelenlevő fehérvérsejtektől, környezeti faktorok, dohányzás, bizonyos daganatellenes készítmények hatására és/vagy sugárzás következtében. 

A magasan fragmentált DNS tartalmú spermium állomány okozhat sorozatos vetéléseket. Ez a megfigyelés érvényes mind a természetes, mind pedig az asszisztált reprodukciós beavatkozás nyomán létrejött terhességekre is. Ezért a DNS állomány fragmentáltságának jellemzése igen fontos akár a termékenyülés elmaradásánál, akár a sorozatos vetélések jelentkezésekor. 

A DNS állomány fragmentáltságát a beteg kezelése közben célszerű rendszeresen nyomon követni. 

A kezelés elsődlegesen a feltételezett kiváltó ok megszűntetésére kell, hogy fókuszáljon. Pl. a gyulladás csökkentésére, dohányzás mellőzésére, vagy a sugárzó készülékek használatának a mellőzésére. Amennyiben a kezelések nem segítenek és a DNS állomány még mindig magasan fragmentált, meg lehet próbálkozni az ondó minta fagysztás-felovasztás utáni grádiens centrifugálásos tisztításával. Ilyen esetekben ez a módszer eredményre vezethet és asszisztált reprodukciós eljárásra alkalmas, jó minőségű spermiumok nyerhetők.

Szabadgyökök vizsgálata ( ROS )

Az anyagcsere folyamatok során a szervezetben zajló enzimatikus reakciók reaktív, rövid életidejű és töltéssel rendelkező molekulákat termelnek. Ezek az átmeneti molekulák egyrészt szükségesek a szervezet normál (fiziológiás) működéséhez, másrészt túlzott termelődésük patológiás állapot (betegség) kialakulásához vezethet. A reaktív átmeneti molekulák azon részét, melyek oxigénből keletkeznek, reaktív oxigén gyököknek hívjuk (angolul reactive oxigen specients-ROS). ROS-ek mennyisége a szervezetben környezeti hatásra (füst, sugárzás stb.) is növekedhet. A ROS-ek a spermiumok normális fejlődésében (spermatogenezis) is szerepet játszanak. Azonban a túlzott ROS termelés károsítja a spermiumok örökítő anyagát. A károsodás megnyilvánulhat például, a spermiumok DNS állományának töredezettségében. Tehát infertilitási probléma okának kivizsgálása során nagyon fontos a spermiumok ROS tartalmának és százalékos részarányának a meghatározása.

Akroszóma reakció vizsgálata

Mi az az akroszóma?

Akroszómának hívjuk a spermium fej részének kb. 40-70%-át elfoglaló, sejtmembránokkal elhatárolt részét. A fő feladata a spermium örökítő anyagának a petesejtbe juttatása. 

Mi az az akroszóma reakció?

Ahhoz, hogy egy spermium a fej részében tárolt örökítő anyagot a petesejtbe juttassa, az akroszóma rész egy átalakuláson megy keresztül. Ezt az átalakulást akroszóma reakciónak hívjuk. Az akroszóma reakciónak a megfelelő helyen és időben kell bekövetkeznie. A megfelelő hely a petesejt közvetlen környezete. A megfelelő idő: amikor a spermium áthalad a petesejtet körülvevő rétegeken. Ebből az is következik, ha valamely okból kifolyólag az akroszóma reakció más helyen, előbb, vagy egyáltalán nem megy végbe, termékenyülés/termékenyítés nem következik be. 

A teszt során, frissen leadott ondó mintából elkülönítik a spermiumokat, majd mesterségesen olyan körülményeket teremtenek, amelyekkel a spermium a női ivarszervekben való vándorlásakor találkozik. Ez az akroszóma reakciót megelőző, úgynevezett kapacitációs szakasz. A kapacitáció során a spermium felkészül az akroszóma reakcióra. A kapacitációs szakasz után a mintákat kétfelé osztják. A minták egyik felét nem kezelik semmivel (nem stimulált), a másik felét olyan anyaggal kezelik (stimulálják), amelyik a spermiumokban mesterségesen kiváltja az akroszóma reakciót. 

Ha idő előtti akroszóma reakciót mutató spermiumok aránya magas, vagy az indukció hatására kevés az akroszóma reakciót mutató spermium, akkor az asszisztált reprodukciós eljárások közül az inszeminálás és az in vitro fertilizáció (IVF) alkalmazása nem fog eredményre vezetni. Eddig sajnos nem írtak le olyan kezelési módot, amellyel a férfiak ivarszerveiben célzottan helyre lehetne állítani az elégtelen akroszóma reakcióra való hajlamot. Amikor a meddőség oka bizonyítottan az elégtelen akroszóma reakció, akkor kezelés helyett az in vitro asszisztált reprodukciós módszerekhez kell folyamodni. Ezek közül is az intracitoplazmatikus injektálással járó módszerek vezetnek leginkább eredményre (ICSI és PICSI). 

Leukospermia – immunfestéses részletes leukocita analízis

Egészséges férfiakban a gyulladásos (fehérvérsejtek) sejtek kis mennyiségben vannak jelen a herékben, illetve az ejakulátumban. A fehérvérsejtek fiziológiás jelenlétükkel elősegítik a spermiumok normális fejlődését. Azonban patológiás körülmények között, leggyakrabban fertőzés, daganat, herevisszér tágulat, vagy sérülés esetén az ondóban a spermiumok mellett nagy számban gyulladásos sejtek is találhatók. Ezt leukospermiának nevezzük. A nagy számban jelen lévő fehérvérsejtek olyan agyagokat termelnek (pl. szabadgyökök, gyulladásos fehérjék stb.), melyek károsan hatnak mind a spermiumok képződésére – fejlődésére, de akár kihathatnak a tesztoszteron (férfi nemi hormon) termelődésére is. A herékben, herecsatornákban, illetve a húgyutakban jelen lévő gyulladásnak általában nincs szembetűnő jele (normális fiziológiás reakciók vannak), de sok esetben a fájdalmas ejakuláció, a sárgás, rózsaszínes ondó elszíneződés felhívja a figyelmet a tünet megjelenésére. A hosszabb ideje fennálló gyulladás spermiumképződési zavarokhoz, spermium minőségi romláshoz vezethet. 

Gyulladás esetén az elsődleges cél, hogy az orvosok megtalálják a gyulladás fennállásának az okát. A herék anatómiai vizsgálata mellett, az ondóminta bakteriális tenyésztési vizsgálatára is sor kerül, az esetleges fertőzés (bakteriális) felderítése érdekében. Emellett ondó analízist is végeznek, hogy megállapítsák a gyulladásos sejtek koncentrációját és összetételét. Ha túl magas a gyulladásos sejtek száma az ondóban, gyógyszeres terápia javasolt. 

A gyulladásos sejtek ondóban való jelenlétének a kimutatására, általában, a peroxidáz festést használják. Mivel a peroxidáz enzim a gyulladásos sejtek egy csoportját azonosítja csak, mégpedig a neurtofil granulocitákat, ezért a vizsgálat nem ad képet arról, hogy egyéb fehérvérsejtek is jelen vannak-e az ondóban. A gyulladás kezdetén szöveti ödéma alakul ki, melyet a peroxidáz pozitív neutrofil granulociták szöveti beáramlása követ. A gyulladás következő fázisában a neutrofil sejteken kívül egyéb gyulladásos sejtek is megjelennek a gyulladás helyén, például monocita/makrofág sejtek, illetve limfociták. Mivel ezek a fehérvérsejt fajták a neutrofil granulocitákhoz képest kevés peroxidáz enzimet tartalmaznak, ezért a jelenlétüket peroxidáz festés felhasználásával nem lehet kimutatni. Viszont minden fehérvérsejt fajta kimutatható immunfestést követő áramlási citométeres módszerrel. Az áramlási citometriás leukospermia vizsgálat során a Labmagister Kft. laborjában immunfestéses eljárással, az ondó mintában jelen lévő minden egyes gyulladásos sejtet (leukocita, fehérvérsejt ) megjelölnek, majd áramlási citométerrel azonosítják és megszámolják őket. 

Az immunfestéses vizsgálat során az ondómintához hozzáadják a fluoreszkáló festékhez kötött fehérjét (antitestet), mely kizárólag csak a gyulladásos sejtekhez kötődik, a spermiumokhoz nem. Lézer fény hatására a jelzett sejtek fluoreszkálni, „világítani” fognak. A nem jelölődött spermiumok lézerfényben nem világítanak, „sötétek” maradnak. Így az ondó mintában élesen el lehet különíteni minden gyulladásos sejtet. Az áramlási citometria lehetőséget biztosít arra, hogy a vizsgálat során a fehérvérsejtek alpopulációi is elkülönüljenek, ezáltal a neutrofil granulociták, monocita és/vagy limfociták is megszámlálhatóvá válnak. A fehérvérsejtek számából és összetételéből következtetni lehet a gyulladásos folyamat lefutásának állapotára. 

IL6/IL8 cytokinek vizsgálata

Férfi ivarszervi gyulladás gyanú esetén nem mindig sikerül gyulladásos sejteket kimutatni az ondóból. A sejtes szereplőkön kívül (fehérvérsejtek) a gyulladásnak vannak úgynevezett humorális (oldott fehérjék) komponensei is, melyek jelenléte felelős a szöveti gyulladás fenntartásáért. Ezen fehérjéket (citokinek és kemokinek) a fehérvérsejteken kívül a szövetekben található egyéb, nem fehérvérsejt típusú sejtek, is termelhetik. Tehát ha a gyulladás nem olyan helyen van a hím ivarszervekben, ahonnan fehérvérsejt kerülhet az ondóba (pl. herecsatorna), hanem a gyulladás a mélyebb szövetekben (pl. hereszövet, prosztata gyulladás) van, akkor a „szöveti” gyulladás kimutatására az IL-6 és/vagy IL-8 fehérjék szintjének a megmérése alkalmas módszernek látszik. Tehát emelkedett IL-6 és/vagy IL-8 szint az ondóban gyulladásra utal még akkor is, ha az ondóban nem találhatók fehérvérsejtek. Bár az IL-6 kis mennyiségben szükséges a spermiumok fejlődéséhez és éréséhez azonban megnövekedett mennyisége aktiválhatja a fehérvérsejteket, ezáltal súlyosbítja a gyulladásos folyamatokat. Az IL-8 fiziológiás szerepe nem ismert ezért úgy gondolják, hogy az ondóban való kimutatása, a mennyiségétől függetlenül, az ivarszervek gyulladására utal. 

HBA teszt

A petesejtet (oocyta) laza kötőszövetbe ágyazott, úgynevezett „cumulus” sejtek veszik körül. Ahhoz, hogy a spermium elérje a petesejtet, első lépésként kötödnie kell a kocsonyás kötőszöveti réteghez, majd keresztül kell jutnia rajta. Mechanikai úton, csupán a mozgása által, a spermium erre nem képes. A spermiumok cumulus sejtréteghez való kötödésében a spermiumok fej-részének elején található, sejtmembránban rögzült, fehérjék vesznek részt. Ezeket a fehérjéket hialuronán kötő fehérjéknek hívják (angolul hyaluronan binding proteins-HBP). A HBP-ek mintegy lehorgonyozzák a spermiumokat a cumulus sejtréteg külső felszínén. A kötődés után a spermium olyan enzimeket szabadít fel magából, melyek helyileg feloldják a petesejtet körülvevő kocsonyás réteget, ezáltal a spermiumok számára utat nyitva a petesejt felé. Ha a spermium, fejlődési problémákból kifolyólag, nem képes kötődni a petesejtet körülvevő szöveti állományhoz, nem fog tudni eljutni a petesejtig, következésképp nem is tudja megtermékenyíteni azt. Elmarad a tehesség.

Egy férfi oldali fertilizációs vizsgálat alkalmával nagyon fontos megvizsgálni, hogy a páciens spermiumai képesek-e kötődni a hialuronán gazdag kocsonyás állományhoz és nem éppen ennek hiánya tehető felelőssé a gyermekáldás elmaradásáért.

A spermiumok fent leírt kötödő képességének a méréséhez, úgynevezett HBA (Hyaluronan Binding Assay-HBA) tesztet használnak. A páciens ondó mintájából meghatározott mennyiséget felcseppentenek egy hialuron bevont üveg tárgylemezre és egy bizonyos időn belül megszámolják a hialuronhoz kötödött spermiumok számát. Elvárt, hogy a spermiumok több, mint 80%-a kötődjön a bevont felülethez. Ha a spermiumok ennél kisebb százalékos arányban kötődnek, felmerül annak gyanuja, hogy a gyermekáldás elmaradásáért részben, vagy egészben ez a defektus felelős. Ha a gyanu beigazolódik és egyéb ok ezt nem zárja ki, a párnak még mindig van reménye, hogy gyermekük fog születni. Ehhez viszont a spermiumot direkt kell a petesejtbe injektálni és a korai fejlődési stádiumú embriót (blasztociszta) fogják beülteni a méhbe. Ezt az in vitro fertilizációs eljárást ICSI-nek (Intra Cytoplasmatic Sperm Injection) hívják.

MAR teszt

A férfiak kb. 8%-a ellenanyagot termel saját spermiumai ellen. A termelt ellenanyagokat “spermium ellenes antitesteknek” (angolul antisperm antibodies ) hívják.  Ebben az autoimmun betegségben szenvedő betegek immunrendszere idegenként ismeri fel a saját spermiumokat és olyan immunglobulin molekulákat termel ellenük, melyek a spermiumok pusztulásához vezetnek (citotoxikusak).  A klinikailag/patológiailag jelentős spermium ellenes immunoglobulinok az IgA és az IgG osztályokba tartoznak. Azok a páciensek, akik vagy IgA, vagy együttesen IgA és IgG antitesteket hordoznak, általában nem képesek partnerüket természetes módon termékenyíteni. Mivel a spermium ellenes antitesteket a járulékos ivarmirigyek termelik, ezért az ondó folyadékban és a spermiumok felületén találhatók. A vérplazmában hiányoznak, tehát kizárólag ondó minta analízise révén mutathatók ki. 

A spermiumokhoz kötött spermium ellenes antitestek kimutatására leginkább a MAR (Mixed Antiglobulin Reaction) tesztet használják.  A spermiumok szuszpenzióját olyan mikro méretű gumi (latex) gyöngyökkel keverik össze, melyek felszínéhez IgG és/vagy IgA ellenes antitesteket kapcsolnak. Ha a spermiumok tartalmaznak spermium ellenes immunoglobulinokat, akkor a gyöngyök kapcsolódnak a spermiumokhoz és kisebb-nagyobb spermium/gyöngy agglomerátumokat hoznak létre.

Ha a spermiumok 10-39 %-a kapcsolódik a gyöngyökhöz, felmerül a gyanu, hogy a termékenyítő képesség hiányáért a spermium ellenes antitestek jelenléte a felelős. Ha a spermiumok több, mint 40%-a kapcsolódik a gyöngyökhöz, akkor a termékenyítő képesség hiánya igen nagy valószínűséggel  erre az okra vezethető vissza.

Megjegyzés: A teszt csak akkor végezhető el, ha a minta tartalmaz mozgó spermiumokat. A nagyon alacsony spermium-koncentrációjú vagy alacsony motilitású minták esetében „ál” negatív eredményt kaphatunk!